Áhítat
Május – Elizeus és a gyermek
"Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét." (2Kir 4:35)
Isten megígérte Elizeus prófétán keresztül, hogy a súnémi asszonynak gyermeke fog születni. A gyermek világra jött, és egyik napon az apjával együtt kint voltak a mezőn. A forróságban heves fejfájása lett, és hamarosan meghalt. Az asszonynak azonnal eszébe jutott Elizeus, így elindult, hogy segítséget kérjen tőle. A próféta megtudva, hogy mi történt, visszaindult az asszonnyal együtt Súnémba. A meghalt fiú az ágyon feküdt, Elizeus bezárta a szoba ajtaját, ezalatt Géházi, a próféta szolgája és az asszony a szobán kívül tartózkodott.
Mit cselekszik Elizeus? Mit tehet egy halott gyermekkel? Mit tehetünk mi egy lelkileg halott és meg nem tért emberrel? Kettő dolgot cselekszik Elizeus ebben az igeversben.
Az első, hogy néhányszor föl alá járt a házban. Feltehetően folytatta szívének kiöntését és a buzgó, állhatatos imádságot. Közbenjárt Istennél a halott gyermekért. Imádkozz buzgón felebarátodért, hogy Isten cselekedjen az életükben, és örök életet adjon nekik!
A második cselekedete Elizeusnak a gyermek felé az volt, hogy visszatért az ágyához, és föléje hajolt. Várta a próféta az imádkozásának Istentől kapott válaszát. Elizeus hittel imádkozik és várja, hogy történjen valami a gyermekkel.
Egy bábjelenetben, amelyet egyszer láttam, az imádkozásról volt szólt. A következő hangzott el azután, hogy imádkoztak: "most pedig várunk, mert történni fog valami." Sok ember úgy imádkozik, hogy ezt nem is várja. Elizeus föléje hajolt a gyermeknek, mert várta, hogy történni fog valami. Történt is, mert Isten visszahozta a gyermeket az életbe, a tüdeje újból megtelt levegővel, hétszer tüsszentett, és felnyitotta a szemét. Ezek voltak az első jelei annak, hogy Isten életre keltette őt.
Tegyünk hasonlót, mint Elizeus és éljük át, hogy emberek támadnak fel a lelki halálukból.
Április – Illés és a sareptai fiú
,,Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt." (1Kir 17:22)
Tragédia történt Illés szállásadójával. A szállásadó-asszony fia megbetegedett, végül már nem is lélegzett. Az asszony kétségbeesve Illéshez fordult. A próféta elveszi öléből a halott gyermeket, és felviszi a felső szobába, ahol ő lakott az özvegynél. Ekkor történik az elbeszélés csúcspontja. Illés imádkozni kezd, hogy térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe. Az Úr meghallgatta a szolgájának kérését, és az élet visszatért a gyermekbe. Az igeversből jól látható, hogy nem Illés támasztotta fel a fiút. Ő csak kérte az Urat, hogy tegye meg ezt a csodát. Isten meghallgatta az imádságát.
Egy ember imádkozik, és az élet visszatér, valaki feltámad a halálból. Oly' sok hívő emberből elszállt már az élet, olyan sok gyülekezetből is hiányzik már. Oly' sok ember lelki halálban van, és a kárhozat felé száguld. Egy olyan ember kellene, mint Illés. Aki imádkozik rokonaiért, gyülekezetéért, embertársaiért, hogy valahová visszatérjen az élet, vagy valaki átélje a feltámadást a megtérésében és az újjászületésében. Legyél te egy ilyen ember! Éld át azt a csodát, ahogy Isten meghallgatja az imakérésedet, és életet ad oda, ahol a halál arat.
Végül pedig egy történettel hadd bátorítsalak, hogyha Isten gyermekei imádkoznak, akkor Isten csodálatosan tud cselekedni az életükben és a környezetükben.
"Dan Crawford misszionárius mondta el egyszer élményét, amikor visszatért az afrikai misszióföldről. Egy folyón kellett átkelniük, ami megáradt és nem volt csónak a kezük ügyében. Sürgősen menniük kellett tovább, ezért lesátoroztak és imádkoztak. Rövid idő múlva a folyó partján álló egyik hatalmas fa recsegve-ropogva ledőlt, és hídként átívelte a folyót. A hittérítő felkiáltott: "A menny királyi mérnökei pontonhidat építettek Isten szolgáinak."
Március - Az élet Ura
Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!" (Lk 7:14)
"Akik vitték, megálltak..." A gyászoló sokaság Nain városából kifele halad, hogy eltemesse egy özvegyasszony egyetlen fiát. Jézus és a tanítványai pedig ezen az úton mentek a város felé. A két menet pedig találkozott egymással. Jézus a koporsó érintésével megállítja a gyászoló sokasságot, mely a temető felé haladt.
Az Úr Jézusnak, az élet Urának van olyan hatalma, hogy megállítson bennünket, amellyel ne a halál és a pusztulás felé haladjon az életünk. Jézus érintésében olyan erő van, hogy megállítja az embert a halál és a bűn útján. Ekkor látjuk meg az életünkben, hogyha ezen az úton haladunk tovább, akkor a pusztulás és a kárhozat vár ránk.
"Ifjú, neked mondom, kelj fel!" Nemcsak megállította a gyászolókat, hanem szava által feltámasztotta az ifjút, aki felkelt, és a saját lábán visszament abba a városba, ahonnan halottként kihozták. Jézus szavában tehát élet van, erőt kapunk arra, hogy felkeljünk, és az élet útján járjunk.
Ezen a mai napon tapasztald meg mindkettőt. Jézus megállító érintését, amely által nem halad tovább az életed rossz irányba. Tapasztald meg az Életadó Urunk szavát is, mely erőt ad az életre, a boldogságra és a szeretetben való járásra.
Február - Egymás iránti szeretet
Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (1Pét 4:8)
"Az egymás iránti szeretet legyen kitartó." A kitartó, kinyújtott vagy megfeszített kifejezést a sportolók feszes izmának leírására használták, akik minden erejüket bevetették, hogy megnyerjék a versenyt. Az Úr Jézusról azt olvassuk a János evangéliumában: "szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig." (Jn. 13,1) Az Isten Fia ilyen kitartó szeretettel szerette a tanítványokat, hibájuk ellenére. Az Úr Jézus téged is ilyen állhatatosan szeret életed mindennapján. Akkor is ilyen módon fordul hozzád, amikor vétkezel ellene, kész lehajolni, és megtisztítani minden gonoszságtól. Olyan szeretettel szeret téged, hogy elfedi és elveszi bűneidet. Mi, akik az ő tanítványai vagyunk, ezt tapasztalhatjuk meg, és ez arra sarkal bennünket, hogy mi is kitartóan szeressük a másikat.
Itt az igében azt is olvassuk, hogy "a szeretet sok vétket elfedez." Nem arról van szó, hogy a szeretet meg nem történtté tudja tenni a bűnöket. Arról van szó, hogy az ember testvére iránti szeretetével a bűn általi sebeket enyhíteni tudja. Tudsz ilyen szeretettel lenni testvéred felé? Legyen ilyen kitartó és bűnt elfedező szereteted! Krisztus kitartó szeretete irántunk, arra ösztönöz, hogy mi is állhatatosan szeressük egymást.
"A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk." (Charles Haddon Spurgeon)
Január – Imaharc
"Mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek." (Mk 11,24)
Ó Istenem, hatalmas fegyvereket adtál nekünk; de mi hagytuk, hogy megrozsdásodjanak. Heverni és szunnyadni hagytuk ezeket az óriási erőket. Nem lenne-e az saját testünk elleni bűntény, ha szemet kapnánk, és nem akarnák kinyitni, vagy kezet, és nem akarnánk felemelni? És mit mondjunk először önmagunkról, akiknek Isten az imádsággal erőt ajándékozott, összehasonlíthatatlan erőt a magunk és mások számára, és mi kihasználatlanul hagyjuk ezt az erőt?
Ó Isten, te adtál fényt a napnak, és világít vele. Te adtál csillogást a csillagoknak, hogy ragyogjanak. Te adtál erőt a szélnek, hogy fújjon. De gyermekeidnek is adtál ajándékot, ami sokkal jobb, mint az összes többi adomány. Mégis heverni hagyják. Majdnem elfelejtették, hogy ilyen hatalommal rendelkeznek, és csak ritkán élnek vele, jóllehet ez ezreknek lenne áldássá.
Konstantin római császár látta, hogy a korábbi idők pénzérméin a császárokat egyenesen állva, diadalmas testtartásban ábrázolták. Ezzel szemben megparancsolta, hogy őt térdelő testhelyzetben ábrázolják a pénzérméken. "Mert" ‒ mondta ‒ "ez a módja annak, hogy diadalmaskodjam." Mi azonban egyáltalán nem fogunk diadalmaskodni, ha Isten sohasem talál térdeinken bennünket. Csak azért fogunk megfutamodni, mivel nem imádkoztunk.
Ó, térjetek vissza Istenetekhez és valljátok meg előtte, hogy jóllehet felfegyverkezve vártátok, hogy íjat viseljetek, a csata napján azonban mégis megfutamodtatok! Menjetek Istenetekhez és valljátok meg neki kudarcotokat! Ha egyetlenegy lélek sem tér meg, az nem azért történik, mivel ne lenne hatalma Istennek embereket megmenteni, hanem azért, mivel sohasem küzdöttetek az elveszett bűnösök újjászületéséért.
C. H. SPURGEON - A TE SZAVADRA – Áhítatok minden napra
December - Ébrenlét
"Aludtam, de ébren volt szívem." (Énekek 5,2)
A menyasszonynak egyáltalán nincs joga aludni, mert vőlegénye sem pihen. Kint áll a hideg utcán, feje harmattal van tele, az éjszaka harmatával ‒ miért akarna hát nyugodni menyasszonya? Mivel vőlegénye így aggódik érte és keresi, nem lehet olyan kegyetlen, hogy szenderedjen.
Illetlen közömbösnek lennünk, ha tudjuk, hogy közeledik a vőlegény. És szégyenletes lenne elaludni akkor, ha a vőlegény kissé késik. Megvan az ideje az alvásnak. De ha elmúlt az éjszaka, fölöttébb illetlen a lustaság fekhelyén heverészni.
A jelenkor a legnagyobb éberséget követeli a keresztyénektől, mert a világ tele van istentelenséggel és babonával. Aki csak félig éber, képtelen felismerni, milyen komolyan tevékenykedik az ellenség. Konkolyt hint a búza közé. Aludhatnak-e Sion őrzői őrhelyeiken, miközben az ellenség aláaknázza védőbástyáikat? Aludhatnak-e a pásztorok, miközben a farkas behatol a nyáj közé?
Ha szívünk állapotát nézzük, semmi okunk nincs alvásra; mert mindennapi gondjaink éberséget igényelnek. A körülöttünk lévő kísértések megkövetelik, hogy övezzük fel derekunkat és vigyázzunk.
Lehet majd pihenni valamely kevésbé veszélyes helyzetben, de nem ezeken az ellenséges területeken, ahol ma kell haladnunk. A Jordán túloldalán ‒ ahol kardjainkat csodás hangú hárfákra cserélhetjük ‒ lesz elég nyugalmunk. De most nagy könnyelműség lenne: elaludni a véres harc közepette, szakadék szélén álmodozni, játszani a halál torkában.
Bárcsak felébresztene minket a Mester hangja; mert ő hangosan kiáltja ma is: "Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Mt 13,37)
C. H. SPURGEON - A TE SZAVADRA – Áhítatok minden napra
November - Megelégedés
"Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel..." (1Tim 6:6)
Ha a megelégedés nincs jelen valakinek az életében, abból sok negatívum származik, ha pedig ott van, abból meg nagyon sok pozitívum. Ezért fontos kulcsszó az ember életében a megelégedés. Itt ez az ige, arról számol be nekünk, hogy nyereség az, amikor a megelégedés kegyességgel párosul.
Sajnos nagyon sokszor elégedetlenek vagyunk. Saját szemem előtt játszódott le egy esemény. Fiatal házasok voltak egy gyorsétterem előtt, ahol a gyerekeknek egy kis játszóeszköz is volt felállítva, ami viszont éppen le volt zárva. A kislány nagyon kérte az apukáját, hogy ő bemehessen oda játszani, és a csúszdán lecsúszhasson. Annyira kérlelte apját, hogy már nyafogott érte. Az apuka bement, és kérte az egyik alkalmazottat, hogy nyissa ki a lányának a játszóeszköz ajtaját. Jött is örömmel vissza, hogy mindjárt kinyitja egy bácsi. Az anyuka boldogan mondta a lányának, hogy apa elintézte neked. A kislány mindezt hallva örömében ugrált. Jött is a bácsi, kinyitotta és eltávolította a lezárt részt. A gyermek bement, és felmászott nagy nehezen a fenti szintre, ahonnan le lehetet csúszni a csúszdán. Igen ám, de félelmetesnek látta. Le is szólt az anyjának: ,,Anya ez nagyon nagy, nem merek lecsúszni rajta." A szülei ezt mondták neki: "Gyere vissza, ahol felmentél!" Viszont az sem ment, és a gyermek a felső szinten ragadt. Óriási sírás vette kezdetét, az anyának kellett bemászni érte, hogy kiszabadítsa onnan a gyermekét.
Sírt amikor nem mehetett be, és akkor is, amikor már bent volt. Elégedetlen volt, amikor zárva volt a játszóház, és akkor is, amikor már játszhatott benne. Akkor ott ülve és mindezt látva megfogalmazódott bennem a következő: olyanok vagyunk, mint ez a kislány. Az sem jó nekünk, amikor valami nincs, és az sem jó, ha meg már van. Pál a következőt írja: "Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Fil 4:11) Tanuljuk meg ezt mi is. Akkor nem sírni, hanem hálát fogunk adni, mert hit által megelégedettek leszünk.
Október - Kegyelem vagy ítélet
Fenyegető jövendölés Ninivéről. (Náh 1:1)
Náhum könyve Ninive romlásával foglalkozik. Ebbe a városba küldte el Isten Jónást is prédikálni és ennek hatására tértek meg lakosok. Később, Náhum idejében pedig azt látjuk, hogy bűnébe visszaesett ez a város, ezért fenyegető jövendölést hirdetett a próféta.
Miért is jön rá Ninivére ez a fenyegető jövendölés és Isten ítélete? Ennek a városnak is az volt a veszte, hogy a jó utat elhagyta. Belsaccár király is ugyanígy járt. Amikor Isten ujja megjelent, és felírt egy fenyegető jövendölést a babiloni falra, akkor előhívták Dániel prófétát, aki a következőt mondta a királynak: ,,Ó király! A felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott atyádnak, Nebukadneccarnak. Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte, akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta, akit akart. De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett, letaszították királyi trónjáról, és méltóságát elvették tőle. Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar. De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad." (Dán. 5,18-22)
Belsaccár végig nézhette nagyapjának a megtérését, Istenhez fordulását, és mindazt, ami mindezt megelőzte. Tudta, hogy mi történt és még sem tanult belőle. Nem alázta meg magát Isten előtt, ezért jött rá az Isten ítélete. Így járt Ninive városa is. Tudta, mi történt Jónás próféta idejében, mégsem alázta meg magát Isten előtt.
Bibliában olvassunk Péterről is, aki tudta, hogy majd elárulja mesterét, mert Jézus ezt kijelentette neki, de amikor mindezt megtette, keservesen sírt és megalázta magát Isten előtt. Kedves olvasóm, te is sok mindent tudsz. Ez a tudás bűnbánatra indít, vagy büszkén mész tovább az életedben? Az alázatos ember Jézus Krisztus által kegyelmet nyer, a büszke pedig Isten ítéletét.
Szeptember - A teremtő Isten és az ember
Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem. Csodálatosak a te cselekedeteid, és jól tudja ezt lelkem. (Zsolt. 139:14)
Olyan szép, amilyen lelkesedéssel Dávid magasztalja Istent, aki olyan bámulatra méltó módon megalkotta. Csodálja Istent, ahogyan megteremtette őt. Tudsz te is ilyen módon tekinteni magadra és Istenre? Tudsz így lelkesedni, amikor magadra nézel és a te Teremtődre? Megannyi baj tud származni abból, amikor az ember nem tudja ezt megtenni. Egyszóval nem tudja elfogadni önmagát. Gondolhatjuk sokszor magunkba, hogy miért vagyok ilyen magas növésű, vagy éppen miért vagyok ennyire alacsony? Miért lánynak születtem, miért nem fiúnak? Nem tetszem magamnak, miért ilyen az orrom vagy éppen a fülem? Mi el tudjuk fogadni önmagunkat? Dávid itt csodálja magát, amilyenek Isten őt megteremtette. Sok ember nem tudja elfogadni önmagát.
Egy családban kettő jó képességű gyermek volt. Mindketten ötös tanulók voltak. Annyi különbség volt közöttük, hogy az egyiknek csak el kellett olvasnia a tananyagot, és már vissza is tudta mondani. A másiknak ötször is el kellett olvasnia, aláhúznia, kiemelnie vagy éppen jegyzetet készítenie belőle, hogy úgy tudja elmondani, mint a testvére. Bosszankodott is emiatt, hogy mennyi energiát bele kell fektetnie, bezzeg a testvére már rég túl van rajta. Mennyivel jobban haladna, ha ő is képes lenne erre. Milyen nehéz elfogadni magunkat, amikor a másik emberhez hasonlítjuk.
Valaki azon bosszankodik, hogy miért nem érti a matekot, a másik meg azért, mert nincs olyan jó nyelvérzéke. Megannyi elégedetlenség és keserűség származik ebből, amikor így gondolkodunk. Pedig Isten olyan csodálatosan megteremtett, adj ezért hálát, ahogyan Dávid is tette.
Augusztus - Hagyjuk Jézust munkálkodni
Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. (Jn 11:48)
A nagytanács tagjai világosan megértették, hogy Jézus, ha munkálkodik, akkor az emberek hitre jutnak. Mi is megértjük ezt? Nem a mi nagy buzgóságunkon múlik, hogy mennyien fognak hinni, hanem azon, hogy hagyjuk-e Jézust dolgozni életünkben és mások életében. Nem leszünk olyan emberek, mint itt a nagytanácsnak a tagjai, akik akadályoztatni akarják Jézus munkáját.
Sok esetben arra is rá kell döbbennünk, hogy Jézust hagyni kell, hogy végezze tevékenységét. Mert oly sok példa van arra, hogy csodálkozva nézünk és nem értjük, hogy mi nem is tettünk semmit és ő mégis elérte célját, ő mégis munkálkodott, és emberek tértek meg. Másik esetben pedig azt tapasztaljuk meg, hogy körömszakadtáig dolgozunk, megfeszítjük erőnket, missziózzunk és nincs eredménye. Vagyis nem a mi tevékenykedésünktől függ, hanem Jézus munkájától.
Felmerül bennem az a gondolat, hogy talán azért hisznek kevesen Jézusban, mert a környezetében élők nem hagyják őt. Talán azért nincs akkora hitem, mert én sem hagyom életemben öt munkálkodni? Lehet, akadályoztatom őt abban, hogy mások életében hit fakadjon? Ez az igevers felveti az emberben ezeket a kérdéseket.
Gondoljunk csak egy Mártára, aki átéli, hogy elveszítette testvérét Lázárt, és ott áll Jézussal együtt a sír előtt. "Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?" (János 11:39-40) Végül Márta Jézus szavára engedett és testvére feltámadt a halálból. Ezután oly sokan hittek Jézusban. Csak engedni kell Jézusnak és tettei által emberek jutnak hitre.
Július - Védelem
Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál. (Jn 10:9)
Éjszakára több nyájat is beterelnek egy akolba, és a pásztor elfoglalja a helyét a bejáratnál, hogy megvédje a nyáját a ragadozóktól és a rablóktól. Jézus pedig ezt mondja: én vagyok az akol bejáratánál, én vagyok annak ajtaja.
Mit is jelent az ajtó? Védelmet nyújt a benne levő juhoknak. Ha rájuk zárul az ajtó, akkor kívül marad a sok veszedelem, amelynek különben ki lenne szolgáltatva az életük. Így helyezkedik Jézus is az övéi és a rájuk leskelődő ártalmak közé, távol tart tőlük mindent, ami rontásul lehetne. A juhok éjjelre mentek be az akolba, hogy védelmet találjanak a rablók és a ragadozó vadak elől, az ember csak Istennél talál biztos védelmet a nagy rablóval és emberölővel, a Sátánnal szemben.
Jézus amikor tudta, hogy jön a sötétség órája, akkor ott a Gecsemané kertben odafordult az Atyjához, és imádkozott. Amikor a mi életünkben is jön a sötétség: mi odamegyünk Urunkhoz, bemegyünk az akolba? Odamegyünk Jézus mögé, hogy ott ránk záruljon az ajtó, védje és oltalmazza életünket?
Mennyire használod az ajtót az életedben? A lakásajtót használod - ebben biztos vagyok - amikor haza érsz, vagy ha elmész, bezárod. Amikor lefekvés előtt vagy, lehet valaki megkérdezi a családban, hogy a bejárati ajtót bezártad-e. De az életedet védő ajtót, az Úr Jézust, mint védelmező és oltalmazó ajtót használod-e, amikor jön a sötétség órája?
Jézus életét adta értünk, hogy ne érjen el bennünket a ragadozó tolvaj, kész volt megvédeni és életével is fizetni ezért. Jézus számára te nagyon értékes vagy, mert nyájához tartozol. De nemcsak Ő számára. Értékes a tolvajok és a rablók szemében is. Jézusnak azért, mert Ő vérét adta minden egyes bárányáért. A tolvaj és a rabló számára pedig azért, mert pályázik a nyáj gyapjújára, a húsára és minden porcikájára. Jöjj ma is Jézus mögé, hogy megoltalmazzon téged a gonosztól!
Június - Szabadság
A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. (Ján. 8:35)
Amikor Jézus a sátoros ünnepen kijelenti, hogy ő a világ világossága, ezután jöttek hozzá a farizeusok, hogy elkezdjenek vele vitatkozni. Ezt a beszélgetés többen hallgatták, és közöttük voltak olyanok, akik elkezdtek hinni benne. "Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne." (Ján. 8:30) Jézus ezekhez az emberekhez fordult, és elmondta nekik, hogy miként lehet szabad az ember a bűnei alól. Egy szép hasonlattal él itt a Megváltónk, amikor ezt mondja: "A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre."
Azt mondja az Úr Jézus, hogy a bűneink hasonlíthatnak a zsidó szolgálóhoz. Aki bár ott van egy darabig szerencsétlenség folytán a házban, hiszen eladósodott és nem tudta kifizetni az adósságát, mert eladták rabszolgának, de nem marad örökké a házban, mert az Ószövetségi törvények szerint hét év elteltével szabadon kellett engedni. S amikor eljött ennek az ideje, akkor felszabadult és elment a háztól. Ezzel a különleges képpel azt mutatja az Úr Jézus, hogy ahogyan a szolgának menni kellett a házból, mert letelt a szolgálata, így a bűnszolgáságának sem kell életünkben ott maradnia. Bennünket nem a törvény fog felszabadítani a bűnszolgaságunkból, hanem Jézus Krisztus, az Istennek a Fia. "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Ján. 8:36)
Ha a fiú ott van a házban, akkor a szolgálónak mennie kell. Ábrahám életéből is láthatjuk ezt, amíg csak a szolgáló fia született meg, Izmael, addig ott élt velük együtt. Amikor megszületett az ígéret gyermeke, Izsák, akkor a szolgálónak és gyermekének el kellett mennie. Ha életünkbe hívjuk Jézust, akkor a bűn szolgaságának távoznia kell. Így az énekíróval együtt hívhatjuk életünkbe Isten Fiát: "Ó jöjj szívembe áldott Jézus…" Ekkor a bűnnek és annak szolgaságának távoznia kell, és átélhetjük Isten szabadságát az életünkben. Hívd a Fiút életedbe, és átéled Isten szabadítását!
Május - Számolj Istennel!
Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. (Jn. 6,5-6)
Jézus megpróbálta a tanítványait. Egy kérdést tett fel nekik, és arra várta a megoldást. Vajon hogyan oldják meg a tanítványok a kenyérkérdést? Gondolkodtak, számolgattak, de a megoldásig nem jutottak el. Pedig a megoldás ott volt az orruk előtt. Ezzel kapcsolatosan egy történetet hadd osszak meg.
Valami hasonlót várt volna az Úr Jézus is, hogy a tanítványok felé fordulnak és segítségét kérik, de mivel nem tették, így maga kezdet el intézkedni.
A próbáidban ne csak számolgass vagy gondolkodj, hanem imádkozásban fordulj oda Istenhez, aki a megoldatlannak vélt feladatot is megtudja oldani.
Április - Jézust látni és hallani
Amikor azért huszonöt - vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek. Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek! (Jn 6:19-20)
Lehet hogy néha nehéz körülmények között jön Jézus. Minden másra figyelünk, ami félelmetes, csak reá nem. A tanítványok érzékelték a sötétséget és viharnak a nagy nehézségeit. Érzékelték a hatalmas hullámokat, hiszen életveszélyben voltak. Ebben az ijesztő helyzetben jelenik meg Jézus a vízen járva. Talán ha nem lett volna sötétség, erős szél és a hullámok erőteljes hatása, akkor a tanítványok nem ijedtek volna meg Jézustól. Isten Fia megjelenik tehát nehézségeinkben, ijesztő körülményeink között.
Ő néha a betegség közepette jön. Annak hullámai között akar jönni felénk. Mit látsz ebben a helyzetben? A leleteidet vagy Jézust? Mi lesz a döntő számodra? Észreveszed-e a sötétben, a viharban Jézust, vagy csak ezek a fenyegető jelenségek kötik le a figyelmedet? Vajon látjuk-e Jézust a rendkívüli körülmények között? Vagy félelem lesz úrrá szívünkben? Mert lehet ebben a helyzetben nem ismerjük meg Őt, és nem halljuk meg a vihar zajában szelíd hangját. A tanítványoknak ott a viharban és a félelmükben sokat jelentett Jézus szelíd hangja: ,,Én vagyok, ne féljetek!" Azok a tanítványok, akik az Úr Jézus hangját ismerték, azoknak elég volt ennyi: ,,Én vagyok." Akik nem ismerik a hangját, azoknak semmit nem jelent ez a két szó.
Az Úr Jézussal való sok-sok együttlétben (például a békeidőben, nyugalmas korszakokban, ünnepi csendességben) megismerhetjük Őt, így az életveszélyes viharokban észrevehetjük az Ő hangját. Megszólít minket, mely megnyugtatja szívünket, és elveszi félelmünket. Olyan sok szenvedést megúsznánk és nyomorúságból megszabadulnánk, ha nem a vihar és a sötétség, hanem Jézus jelenléte és hangja lenne számunkra döntő. A tanítványok ebben minden gyengeségük ellenére példát mutatnak nekünk. Kövessük ebben őket.
Március - Mi a fontosabb?
Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: "Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?" (Ján 4:28-29)
Ez a samáriai asszony Jézus Krisztussal való beszélgetésében felismeri a Megváltót, és ezáltal meggyógyul a lelke. Ebben a helyzetében fontossá válik számára az, hogy a falu lakóit Jézushoz hívogassa. Aki megismeri Krisztust, abban ez a vágy él: továbbadni a jó hírt, hogy mindenki más szintén megismerje őt. A samáriai asszony olyan fontosnak tartotta ezt, hogy még a korsóját is otthagyja, csakhogy Krisztus hírvivője lehessen.
Élő példája lett annak, hogy egy hívő embernek milyen fontossági sorrenddel kell rendelkeznie. Ennek az asszonynak fontosabb volt Krisztus már, mint a mindennapi tevékenysége. Milyen jó, ha életemben a csendesség, és Isten dolgai élveznek elsőséget. Amikor reggel felkelek nem a vizes korsó a fontos, hanem az Úrral való együttlét. Sajnos úgy tapasztalom, hogy minden más tennivaló meg akarja előzni Krisztus ügyét. Ha ráérek, akkor fogok csendességet tartani, elmondani az evangéliumot, szolgálatot vállalni, elmenni a gyülekezetbe. Ez a tendencia egyre jobban szerepet kap sok keresztény ember életében. Fontosabb lesz a korsó, mint Krisztus. Ennek az asszonynak az életében nem lett fontosabb a korsó Jézusnál.
Természetesen amikor hazament biztos nem hagyta már ott a korsóját. A korsóval is kell foglalkozni, azaz a mindennapi tevékenységünkkel. De soha ne előzze meg fontossági sorrendben Krisztust.
Egyszer egy presbiter odament az istentisztelet után egy asszonyhoz, és a következőt mondta neki: ,,Holnap el kéne mennünk egyik testvérnőt meglátogatni a korházban." Az asszony így felelt: ,,Sajnos nem jó nekem a holnap, mert éppen lekvárt fogok készíteni." A presbiter csak ennyit mondott ezután: ,,A lekvár megvár, de a beteg testvérünk felé való szolgálat nem várhat."
Februári üzenet
Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. (Ezék 34:14)
Ebben a néhány igeversben (13-16. v.) ötször olvassuk a legeltetés szót. Itt kiderül, hogy Isten hogyan legelteti, terelgeti az ő népét. Jó legelőn, kövér legelőn tartja az övéit az Isten. Ezt akarja a te életedben is.
Egy történetet hadd írjak le ezzel kapcsolatban. Valaki jegyet foglalt egy hajóútra át az Atlanti-óceánon. Csak annyi pénze volt, amennyi éppen elég volt a jegyre, ezen kívül egy kis kekszre és egy darab sajtra. Az utazás első néhány napján még finom volt a keksz és a sajt, de aztán unalmas lett. Mindig nagyon megéhezett, amikor nézte, hogy a felszolgálók nagy sült húsokat, rákokat, csirkéket és egyéb finom ételeket vittek a hajó vendégeinek. Egyszer már olyan éhes lett, hogy megragadta az egyik felszolgálót: "Bármit megteszek, ha kaphatok egy olyan sült húst." - mondta - "mosogatok, szobát takarítok, még a fedélzetet is felmosom!" A felszolgáló így válaszolt: "Ugye Ön vett jegyet? Az étkezés benne van a jegy árában." Szegény ember nem tudta, hogy a jeggyel megváltotta az étkezését is, nemcsak az útját.
Sok kereszténynek az útja a mennybe vezet, és sokan közülük sem tudják, hogy addig míg elérik a célt, Isten bőségesen akar róluk gondoskodni. Isten bőséget adna nekünk, de mi mégis kekszen élünk. Bő legelőre vezetne a mi Urunk, de mi mégis szűkölködünk. Engedjünk meg a pásztornak, hogy bőségre terelgesse a lelkünket.
Egyik misszionárius néhány fiúcskát tanított. Mindenkinek el kellett mondania a 23. Zsoltárt. A kis Bahira került a sor, aki bizalomteljesen így kezdte: "Az Úr az én Pásztorom, mindenben bövőlködök." Egy kicsit máshogyan mondta el az Igét: Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt 23:1)
De akinek az Úr a pásztora az tudja, hogy bőségre vezeti őt. Bőségesen megtapasztalja szeretetét, kegyelmét és irgalmát. Tapasztald meg ezt ma is!
Új évi üzenet
Az ÚR áldottai vagytok, aki a mennyet és a földet teremtette.
(Zsolt 115:15)
Sokszor az a baj, hogy nem így gondoljuk, hogy mi az Úr áldottai vagyunk. A Sátán elhiteti velünk oly sokszor, hogy mi nem áldottak, hanem szerencsétlenek vagyunk. Beszédünk elárulja, hogy mennyire így gondolkodunk, amikor azt mondjuk: Hogy lehet, hogy ő új házat tudott venni, én meg nem? Hogy lehet, hogy le tudta cserélni a kocsiját, és én nem? Miért kapta meg ezt az állást, és miért nem én kaptam meg? Az ilyen gondolkodás csak szerencsétlenné tesz.
Valahogy így gondolkodott a tékozló fiúnak a testvére is. Az idősebb fiú éppen a mezőről jött haza, és hallotta, hogy nagy vigasság van a házban. Egyik szolgálótól megtudta, hogy a tékozló öccse hazajött, és neki van rendezve ez a nagy lakoma. Ekkor megharagudott, és nem akart bemenni a házba. Az apja jött ki kérlelni őt, hogy ne viselkedjen így. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk. 15,29-32)
Mennyivel máshogyan látja helyzetét az idősebbik fiú, mint ahogyan az apja látja. A fiú úgy látja, hogy ő szerencsétlen, mert még ennyit sem kapott, mint amit most kap az öccse. Az apa pedig felvilágosítja a fiát, hogy ez nem így van, hiszen mindenem a tied. Vagyis fiam te áldott voltál és áldott vagy itt mellettem. A te öcséd a disznóvályú mellett annyira sem volt áldott, mint nálam a béresek közül egy. A mi Atyánkkal, aki mellett éljük Jézus Krisztus által az életünket azt mondja nekünk itt az év elején: Áldott vagy! Soha ne felejtsük el még próbáinkban sem, hogy mi Jézus Krisztus által áldottak vagyunk. Ne engedjünk a gonosznak, hogy életünket máshogyan lássuk, mint ahogyan az Atya látja azt.
Adventi üzenet
"Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán." (Ézs 42:2)
Csendes! Talán ez a mondanivalója ennek, hogy a Messiásban hallgatás uralkodik. Isten szolgájában, az Úr Jézus Krisztusban valamilyen csodálatosan mély és nagy csend van.
A mi életünkből sokszor ez a nyugalom hiányzik, annyira lármásak a mindennapjaink. Sokszor zajosak az ünnepeink is. Nekünk nagy szükségünk van arra az isteni csendre, mely Jézus Krisztusban benne van. Ebben a különleges csendességben lehet meghallgatni többi embertársunkat.
Egyszer megkérdeztek egy lelkigondozót, akit az Isten nagyon megáldott, hogy mi a titka a munkájának? Azt mondta: ,,Meghallgatom az embereket, és ha már úgy hallgatom, ahogyan kell, az már fél gyógyulás annak az illetőnek." Azt mondta ez a személy, ha olyannyira lármázna benne a lélek, hogy már alig várja a saját bölcsességét mondani, nem tudná meghallgatni a másikat. Ha nincsen csendem és nyugalmam, nem tudom megállapítani, mi a baj életében.
Egyik nap találkoztam egy olyan személlyel, aki azt mesélte nekem, hogy volt egy lelkigondozói beszélgetése egy lelkésszel, ahol szóhoz sem tudott igazán jutni. Félmondatból már tudta a prédikátor, hogy mi a baj, és már adta rá a megoldást, osztotta a maga bölcsességét. Majd így folytatta a lelkigondozásra szoruló illető: ,,Ha meghallgat, akkor tudta volna meg, hogy mi a bajom, és talán akkor tudott volna segíteni."
Ó, de nem tudjuk meghallgatni a másikat! Mindig csak hajtogatjuk a magunkét, és elbeszélünk egymás mellett, meg sem értve a másikat. Jézushoz azért mentek annyian az emberek, mert a szeretetnek ez a csendje fogadta őket.
Itt a Megváltó előtt beszélhetsz nyugodtan, ő megért téged. Mi a mindennapjainkban várhatjuk azt az Istent, aki békességben meghallgat bennünket, akinek elmondhatjuk, mi az, ami fáj és bánt. Ő megérti és meghallja. Ezután pedig tud olyat mondani nekünk, amely számunkra megoldást, gyógyulást jelent. Legyen ilyen adventünk életünkben minél többször!